Minden embernél vannak olyan napok mikor a múlt szele megérinti. A semmiből jön, és van hogy olykor fájdalmassan nehéz, és van mikor lelket melengető boldogság járja át a szívünk az elmúlt érzésekkel, tettekkel történt események. De vajon elfojthatja ezeket magában örökre az ember? Én nem hiszem. Hisz saját bőrünkön és érzéseinken tapasztaltuk meg ezeket a dolgokat. Elmúlt szerelmek, hamar eltávozott szerettek. Naponta vívjuk meg magunkban ezeket az érzelmi csatákat. Elmondhatnánk ezt legfőbb bizalmasunknak, családtagunknak de nem tesszük. S hogy miért nem? Mert az ember saját magán kívűl nem bízhat meg senkiben. Hiába a több éves mindent kibíró barátság, házasság vagy a vér szerinti család tagok, sosem tudhatjuk hogy az elpanaszolt gondjainkat, örömeinket mikor fordítják ellenünk. Csak magadban bízhatsz. Magadat okolhatod minden hibádért, rossz cselekedetedért, elmúlt szerelmi kapcsolataidért, egyszóval mindenért. Saját magad élted meg azokat a pillanatokat, saját magad hoztál jó vagy rossz döntéseket. Vannak sorscsapások melyeket nem kerülhetünk el. Megtörténnek és te ott állsz egyedül szemben az érzéseiddel. Nincs támaszod. Magadra maradsz akarva s akaratlanul is. Velem is megtörténtek.(...)